MŰTRÁGYÁT

KERESEK

TÁPANYAG

-TARTALOMMAL

NÖVÉNYKULTÚRA

SZÁMÁRA
Keresés
  • Talaj-szerkezet
    könnyű-közepesen kötött talajok, pangó víz nélkül
  • Minimum-hőmérséklet
    A rajnai rizling fajta a -20 °C-os hőmérsékletet is képes átvészelni
  • pH
    optimális: 5,5-6,5
  • Csapadék
    min. 300-400 l/m2
  • Vernalizáció
    -
  • Állomány-sűrűség
    fajtától, vízellátástól és termesztési technológiától függ Sortávolság: 1,8-2,5m Soron belüli tőtávolság: 1,0-1,2m
  • Vetési mélység
    -
Szőlő
A világ összes híres szőlőtermő régiója egy vagy legfeljebb néhány, nagyon specifikus szőlőfajta termesztésére támaszkodik. Például Burgundiában a Pinot noir a fő fajta, az olasz Barolo bort a Nebbiolo szőlőből készítik, a Rajna-vidéken a rizling az elterjedt, és a frankföldi borokat a Silvaner fajta adja.  A szőlészet és a borászat szorosan összefügg, így a szőlőtermesztést általában a borászatok irányítják. 
Fontos tények
  • Munkaigényes
  • az új telepítésű és a termő ültetvények eltérő tápanyagellátást igényelnek
  • optimális pH: 5,5-6,0
  • klórérzékeny
Általános Információ
Általános Információ
Tápanyagszükséglet
Tápanyagszükséglet
Tápanyagellátás
Tápanyagellátás
SZŐLŐ - EGY MUNKAIGÉNYES KULTÚRA
A szőlő az egyik leginkább munkaigényes kultúrnövény, különösen mivel sokszor meredek lejtőkön termesztik. A munka január-március között kezdődik a szőlő metszésével. Az előző évből származó vesszőket eltávolítják úgy, hogy közben megfelelő mennyiségű csapot és termővesszőt hagynak meg, adott rügyszámmal. A csapok és termővesszők száma és hossza döntően befolyásolja a terméshozamot és a bor minőségét is. A szőlőmetszést mindmáig kézzel végzik. Február és április között kerül sor a támrendszert karbantartó munkálatokra. Március-áprilisban a már megmetszett tőkék vesszőit a támrendszer huzalaihozkötözik, így érhető el az egyenletes eloszlás és a hajtások stabil alakja. Augusztusig szokás eltávolítani a hónalj- és fattyúhajtásokat, és a hosszú hajtásokat rögzíteni kell a támrendszerhez (ezt hívják aggatásnak). Ezenkívül a leveleket ritkítani kell, a hajtásokat pedig válogatni és csonkázni. Áprilistól kezdődően mechanikai talajlazítást kell végezni; ezenfelül sokszor takarónövényt is vetnek.

Mindkettő a természetes talajkörnyezet élénkítését szolgálja. A hiányzó tápanyagokat műtrágya formájában juttatják ki. Május elejétől (a szőlő kihajtásától) kezdve augusztusig gondoskodni kell a megfelelő növényvédelemről a kártevők és gombás betegségek ellen. Gombaölő szereket általában 4-7 alkalommal használnak. A betakarítás kezdete különösen függ a szőlőfajtától, a termőhelytől és az érettség szintjétől. A legtöbb esetben a szőlő betakarítása szeptember közepén/végén kezdődik és november közepéig/végéig tart. A szőlő betakarítását, azaz a szüretet hagyományosan kézzel végzik, de nagyobb gazdaságokban elterjedt a gépi szüret is. A szőlő betakarítása során erősen tömörödötté váló talajt ezután szántással lazítják.

Az állókultúra műtrágyázása a növekedési időszak alatt és terméshozás idején
Egy állandó növénykultúra -mint amilyen a szőlő, - műtrágyázása jelentősen különbözik a hagyományos szántóföldi növényektől. Egyrészt évekig tart, amíg kifejlődik és termést hoz az állomány. Így a területen olyan szerves anyag képződik, amely, bár ott marad a termőhelyen, nem kerül vissza a talajba elérhető ásványi formában. Különösen igaz ez a meredek lejtőkön, ahol takarónövényeket is vetnek az erózió megelőzésére és a sorközök jobb járhatóságának biztosítására Ez ezenkívül pozitívan befolyásolja a humusztartalmat és a talajökológiát is, ami fontos a tápanyagellátás szempontjából. A sorköz-növényzet faji összetétele nagyon fontos. A helytelen növényösszetétel erős versenyt eredményezhet a víz és a tápanyagok tekintetében. A mennyiséget illetően a műtrágyázás a terméssel kivont tápanyagok függvénye.
A szőlő tápanyagszükséglete

Tápelem

Fajlagos tápanyagigény

(kg/tonna termés)

Kivont mennyiség

(kg/tonna termés)

Érzékenység a hiányra

N

1.4

0.6

Érzékeny

P2O5

0.4

0.2

Érzékeny

K2O

1.6

1.2

Érzékeny

MgO

0.5

0.2

Mérsékelten érzékeny

TE

Boron (B), iron (Fe) and manganese (Mn) as foliar fertilization

A táblázat a szőlő fajlagos tápanyagigényét és a terméssel kivont tápanyagok mennyiségét mutatja, hektoliter musttermésre (hl) vonatkoztatva. Eszerint a szőlőnek elsősorban nitrogénre és káliumra van szüksége. Példa: 20 hl/ha szőlő musthozam eléréséhez 98 kg nitrogénre van szükség hektáronként. Ha egy bizonyos mennyiségű, (például 70 kg N/ha) nitrogént a talajból vesznek fel a növények , akkor 28 kg N/ha adagot kell kijuttatni műtrágyázás útján. A betakarított terméshozammal 42 kg nitrogént veszünk ki a talajból.
Nitrogéntrágyázás 
A nitrogén (N) központi szerepet tölt be a szőlő anyagcseréjében. A szőlőtermesztésben a nitrogén nagymértékben befolyásolja a növekedést, a gyümölcskötődést és a hozamot. A talajban a legnagyobb nitrogénmennyiség a szerves anyagokhoz kötötten fordul elő. A lekötött nitrogénből csak mintegy 1 % szabadul fel évente a talajban lévő mikroorganizmusok hatására. Ez körülbelül 50-150 kg N/ha/év utánpótlásnak felel meg. Viszont a nitrogén mineralizációjának intenzitása nem igazodik optimálisan a szőlő szezonális igényeihez. A május elején-közepén végrehajtott sekély talajlazítás elősegítheti a nitrogén mineralizációját, így a talajban elegendő felvehető nitrogént biztosít, még mielőtt a szőlő nitrogénigénye megnőne. 

Nitrogén műtrágyázás még nem termő, újonnan telepített ültetvények esetében
Az ültetés évében és az azt következő években a vízellátás kulcsfontosságú a szőlő növekedésének szempontjából. Jó talajviszonyok mellett a fejlődés első éveiben semmi vagy csak kis mennyiségű nitrogénműtrágyázás szükséges. A talajtakaró növényeket viszont el kell látni nitrogénnel, különösen kedvezőtlen talajviszonyok mellett, hogy megakadályozzuk a szőlővel való versenyt. Ennek mennyisége talajviszonyoktól függően 0-30 kg N/ha/év között váltakozik. Az ültetés évében egy lehetséges tápanyagutánpótlási mód a fiatal növényekre kijuttatott levéltrágya, amely kedvező hatást fejt ki, különösen az aszályos időszakokban. 

Nitrogén műtrágyázás termő ültetvények esetében
A nitrogén a szőlő fejlődése szempontjából fontos tápanyag. Ugyanakkor a termőhely és az időjárás is jelentős hatással van a fotoszintézis hatékonyságára, és így a minőségre és a hozamra. 
A termő ültetvények esetében l a nitrogénszükséglet a talaj szervesanyagtartalmától, a termésmennyiségtől, a fajtától, a talajműveléstől és a vízellátástól függ. A növekedés sebessége jó mércéje lehet a nitrogénszükségletnek.

Foszfor és kálium
A nitrogén műtrágyázással szemben a foszfor és a kálium kijuttatása nincs időponthöz kötve. Az őszi, talajmunkákat megelőző alaptrágyázás mindenképpen hasznos. A megfelelő tápanyag-szolgáltatási képességű talajba ültetett, fiatal, nem termőnövényeknél nincs szükség külön trágyázásra, mivel a felvett tápanyag mennyiségek még kicsik. Ha kimutatható a foszfor hiánya, érdemes az altalajt  célzottan trágyázni, a növény által felvett  mennyiségek alapján. 
Ha a káliumtrágyázás ellenére megjelennek a hiány tünetei, feltételezni kell a kálium fixációját, azaz a talaj agyagásványai által a kálium megkötödését. Ez talaj-mintavétellel is alátámasztható. 
Mivel a szőlő mérsékelten klórérzékeny növény, ajánlott klórmentes műtrágyákat használni, illetve a klórtartalmú műtrágyákat ősszel szabad csak használni. A nem termő, fiatal ültetvények és a szaporítóanyag-előállító állományok esetében feltétlenül klórmentes műtrágyákat kell használni.
A meszezés akkor ajánlott, ha az a talajvizsgálat eredményei alapján szükséges.
A bórhiány különösen száraz években jelentkezik, főleg homokos és agyagos talajokon. A szőlőnek szüksége van bórra: a lombtrágyázás előnyösebb a talajtrágyázásnál.

Vas (Fe) és mangán (Mn)
A szőlő aktívan vesz fel vasat Fe++, Fe+++ és vaskelát formájában a gyökéren keresztül. A vas fontos a klorofillképződéshez és a növekedési folyamathoz. A vas növényen belüli mobilitása alacsony. A talaj magas mésztartalma gyakran akadályozza a vas hozzáférhetőségét. A vashiány tünetei közé tartozik a levelek sárgulása (klorózis) és a hiányos hajtásfejlődés. A hiány leginkább a tömött, agyagban gazdag, illetve meszes talajokon lép fel; viszont a a talaj magas foszfor- illetve réztartalma is képes erősíteni a tüneteket.
A mangánt aktívan, Mn2+ ion vagy mangánkelát formájában veszik fel a növények a gyökéren keresztül, és fontos szerepe van az enzimek aktiválásában. A mangán közepesen mobilis a növényen belül. Ezenkívül meg kell említeni, hogy a mangán és a vas között antagonista kölcsönhatás áll fenn. Túlzott mangán-ellátottság általában savanyú és vízzel telített talajokon fordul elő, anaerob körülmények között.

Műtrágyázás egyszeri kijuttatással, tavasszal

Műtrágyázás egyszeri kijuttatással, tavasszal

Mind a fiatal, mind a termő ültetvények esetében ajánlható az állomány tavaszi trágyázása klórmentes, vagy csökkentett klórtartalmú, káliumhangsúlyos komplex műtrágyával. A kijuttatandó mennyiség a nitrogén felvételen alapul, mértéke körülbelül 30 kg N/ha fiatal állománynál és 40-50 kg N/ha termő ültetvények esetében. Foszforszegény termőhelyeken a hiánytünetek megelőzésének érdekében érdemes az altalajt célzottan műtrágyázni. Ebben az esetben a megfelelő mennyiségű műtrágyát feltétlenül be kell dolgozni a talajba. Nem szabad a felületre kiszórandó és az altalaj trágyázásra szánt hatóanyag-mennyiséget összevonni, és egy kezeléssel a talajfelületre kiszórni.